A reneszánsz Itáliában minden művésznek volt saját „bottégája”, amolyan műhely és iskola is egyben, hiszen a művészek sosem egyedül dolgoztak. (Vagy nagyon ritkán…). Egy-egy bottega tele volt élettel, ahol a mesterek mellett a fiatalok teljes körű képzést kaptak a műalkotás elkészítésének minden munkafázisából. Ám ez a képzés korántsem korlátozódott pusztán technikai készségekre! Egy bottégában a fiatalok aktív részesei voltak a művészeti, szellemi közösségnek, folyamatos párbeszédben álltak mestereikkel és egymással a korszakot foglalkoztató nagy kérdésekről, élénk vitában formálták saját világképüket, hittel és tudással rezonáltak az őket körülvevő világgal. Így váltak kézművesből művésszé, és minél magabiztosabb lett a kezükben lévő technikai tapasztalat, annál mélyebb tudásvágy és kíváncsiság hajtotta őket, hogy anyagba formálják a szellemi világot.
Távol van tőlünk a reneszánsz iskola-modell, ma már nem a kezünk képességein át vezet az út a szellem műveléséhez, ám én mégis nap mint azt tapasztalom, hogy ma is szükségük van a fiataloknak az alkotásra, és arra, hogy „anyaggal” dolgozzanak, hogy megszelídítsék és elsajátítsák a technikákat, és a technikai magabiztossággal egyre kifinomultabban fogalmazhassanak meg érzéseket, gondolataikat a tárgyi világon keresztül.
A mi kis műhelyünk nem egy valódi reneszánsz bottega, de számomra mégis fontos, hogy a közösen elsajátított tudás egy nyelvezet legyen, számunkra a varrás nem pusztán technikai készség, hanem egy önkifejezési forma, és boldog vagyok, hogy a foglalkozások közben sokat beszélgetünk, felmerülnek fontos kérdések, mindannyiunkat foglalkoztató témák, és hogy a velem dolgozó lányok közül sokan fogékonyak a művészetre, és az alkotáson keresztül is keresik a válaszokat a bennük felmerülő kérdésekre.
Blanka a legeslegelső találkozásunktól kezdve mindig lenyűgözött alkotásai eredetiségével. Minden általa készült figura, de még a legegyszerűbb tolltartó is egyedülálló képzelőerőről tanúskodott. Tisztán előttem van, ahogy a kilencéves kislány félénken belép anyukájával az ajtón, és a tekintete mintha azt kérdezte volna: Szabad? Meg szabad mutatnom, ki vagyok? Felfedhetem magam? Az első közös munkánk egy félelemevő kis szörnyfigura volt, akinek az okozott örömet, ha a gyerekek félelmeit ehette…. Nos, az elmúlt öt évben a kis szörnyeteg nagyon jól tette a dolgát, mert a sok közös varrás, és megszámlálhatatlanul sok elkészült műremek után, Blanka nem félt többé megmutatni magát, és 2022-ben egy nagyszerű, saját alkotással vett részt a birminghami Quilt Fesztiválon!
„Az aranyhold csendje”
Pályamunka a „Fiatal foltvarró” kategóriában, 2022 Birmingham
„Nem kell az arany után vágyakoznod, ha azt teheted, ami boldoggá és szabaddá tesz.” – írta a quilt bemutatójához az ifjú alkotó.
Az „Aranyhold csendje” című quiltben Blanka a holdbéli csónakos legendáját eleveníti meg, de a Holdon ücsörgő vándor Blanka képzeletében egy csodás szaxofonon, aranyló zenét játszó muzsikus. Hogy halljuk-e a csillogó hangjegyeket? Csak a képzelőerőnkön múlik…. Meseszép szinesztézia ez, melynek dallama a végtelen felé terel bennünket. A kompozíció megidézi, mennyire fontos meghallanunk a csendet, és a csendben rejtőző néma zenét….
Blanka holdbéli zenésze olyan néma dallamot csal elő, mely éles ellentétben áll a zajoktól, állandó ingerektől, és örökös információáradattól hangos és zűrzavaros hétköznapjainkkal. Arra hív, álljunk meg, emeljük fel a fejünket, és az ég mélységét szemlélve halljuk meg a csendet, merjünk gondolkodni, s noha a holdbéli figura magányosnak tűnhet, ne féljünk a letisztult tértől, a magánytól, hiszen éppenhogy a túlhajszolt, túlzsúfolt lárma miatt nem látjuk meg a legfontosabb dolgokat.
Blanka mesterien elsajátította az appliqué, és a gyöngyhímzés technikáját, illetve szabadtűzéssel töltötte ki a Hold körüli éjszakai teret, így a – a keretben visszatérő - fénylő elemek hangsúlyosak maradtak a kompozícióban.
A Quilt fesztivál szakértő zsűrije kiemelten értékelte Blanka munkájának eredetiségét, a kompozíciót és a technikai kivitelezést, így nemzetközi szinten is a textilművészet ígéretes tehetségei közé emelve a fiatal alkotót.
Én magam is nagyon szeretem Blanka alkotásában, hogy szemlélődésre, elmélyülésre hív, hogy emlékeztet arra, mennyire fontos minden életkorban és minden élethelyzetben képesnek maradnunk rácsodálkozni a szépségre, és újra és újra meghallanunk a holdbéli vándor néma muzsikáját.
Szép munka, Blanka, szívből gratulálok!
