Nem ereszt a középkor. Valahogy fogva tart ez a csodálatos, titokzatosan gazdag világ, minél többet olvasok róla, annál jobban vonz, annál izgalmasabb rétegek mutatják magukat, és annál több kép, gondolat, minta köszön vissza a mostani világunkból is. Messze van, de mégsincs távol. A középkori ember gondolkodása, hite, művészete itt él velünk, elég csak picit másképpen tekinteni a hétköznapi világunkra, és máris megmutatják magukat az évszázados kötődések…
Köszönöm Wittlinger Gabinak, hogy velem tartott ebben a kalandban, és segített a lelkesedésemet a Határtalan történelem módszerében megszokott játékos, intelligens és határozott keretekbe visszaterelni. Mert már az első beszélgetésekénél láttuk, hogy annyi ötlet, annyi izgalmas téma merül fel, olyan hatalmas a tudásanyag és a hozzá csatlakoztatható alkotási lehetőség, hogy – ha nem akarunk csapongani -, akkor mindezt három napba képtelenség belevenni. Jó, akkor kísérletezzünk!!!! Ám nem akárhogyan, hiszen így is annyi anyaggal készültünk, hogy már ez a „bevezető” tábor is nyugodtan tarthatott volna akár két hétig is….
A tábori tematikánk központi eleme a kolostori kultúra és a Dante Alighieri kora volt. Hogyan kapcsolódik a kettő? Képzeletbeli keretjátékunkban maga a zseniális költőóriás sétált be a firenzei Santa Verdiana kolostorba, ahol évszázadokon keresztül mai szemmel nézve is elképesztően kidolgozott, finom hímzések készültek, a pápai udvar, de Itália más hercegségeinek előkelőségei is itt rendeltek díszes palástokat, egyházi stólákat, oltárterítőket. A Madre Priora, Suor Margerita del Caccia vezetésével a kolostor apácái lenyűgöző, és jellegzetes technikákkal hímeztek, és nekünk ez a fiktív keretjáték lehetőséget adott arra, hogy megismerjük, hogyan szervezték a kézműves/művészeti munkát az apácák (igen, a hímzést már akkoriban is arte minore, vagyis alsóbb rendű művészetnek tekintették), milyen regulák, szabályok szerint, illetve milyen hierarchiában éltek, ki és hogyan érintkezhetett az apácák közül „külvilággal”, milyen alapanyagokat kellett beszerezniük, milyen kereskedőkkel vehették fel a kapcsolatot, a kereskedők hol szerezték be, és mennyi pénzért árulták a portékáikat, melyek azok az anyagok, melyeket maguk állítottak elő, ennek milyen munkafázisai voltak, stb. S ha már megismerkedtünk a kolostorban zajló munkáról, akkor szót ejthettünk arról, hogy miért is voltak a kolostorok a középkori kultúra szellemi fellegvárai, milyen regulák léteztek, és miért lehetett a szerzetesi élet izgalmas „életmodell”. No és persze, megismertük Dantét, aki egy nagyon speciális kéréssel sétált be a Santa Verdiana kolostorba (nem spoilerezhetem el a pontos kérést…), de annyit elárulhatok, hogy bizony mesélni kezdett a készülő, nagy művéről (italianista barátaim, tudjuk, hogy a Commediát a száműzetésben írta, de hátha már firenzei polgárként is a fejében volt a terv….), így beszélgethettünk a középkori túlvilág-képről, a szimbolikus gondolkodásról, az erdőben való eltévedésről, a fenyegető és védelmező bestiákról, a pokoljárás ősi és modern motívumáról, bestiáriumokról, a számszimbolikáról, és Vergilius kapcsán a szellemi vezető szerepéről, az ókori műveltség folytatonosságáról, no és persze a szerelemről, Beatricéről, az amor sacro, és amor profano kettősségéről, a vágyakozás és a fény szimbolikájáról, huh – ugye, már a felsorolásban is elfáradtál, kedves Olvasó?......
Beszélgettünk, meghallgattuk Dante (csodás kézírással, pergamenre írt) kérését és varrtunk! Akit Dante megbízása ihletett, meríthetett a középkori növény- és állatmotívumok szimbolikájából, kitekintve a bestiáriumok izgalmas teremtényeire, és természetesen elsajátítva a középkorban és a reneszánszban alkalmazott öltéstechnikákat, a fiatalabbak, akiket viszont inkább a szereplők ihlettek meg, megvarrhatták a maguk babáit, a korszak öltözködési kultúrájának megfelelő kiegészítőkkel és frizurákkal…. s mindeközben élveztük a közös alkotás hangulatát, uzsonnára kovászos kenyeret majszoltunk olíva olajjal, vagy zabkását ettünk erdei gyümölcsökkel… no és egyszer (ennyiszer viselte el a társaság) gregorián zenét hallgattunk a csendes varrás közben…
S a harmadik nap végére csillogó, büszke tekinteteket és hatalmas mosolyokat kaptunk!!!!
Jöhet a folytatás!
Köszönjük lányok!
Köszönöm, Gabi!
